Egyáltalán nem gondoltam, hogy ebben az évben még versenyezni fogok azok után, hogy a ktm-em elromlott.

Sajnáltam, hogy be kell fejeznem a bajnokságot és igyekeztem is, de ez az év is ugyan olyan szerencsétlenül sikerült mint az elmult 2 évem. Most a technika szólt közbe.

Szombat  dél körül volt és én csak feküdtem a szobámban az ágyamon és néztem a tévét. Egyszercsak anya bejött a szobámba, leült mellém az ágyra és megkérdezte lenne e kedvem elindulni a nyáregyházi versenyen 85ccm-ben. Kifutott belőlem a vér és rávágtam, hogy NEM. Anya mondta, hogy ne vágjam rá ilyen gyorsan, hanem gondoljam át. A közeljövőben nem biztos, hogy tudok menni versenyre és lehet, hogy sajnálni fogom ezt a hirtelen válasz. Kiment a szobámból és én magamra maradtam a gondolataimmal. Mi lesz ha elesek...itt már nem szabad segíteni. Alig ér le a lábam a motorról aminek kétszer nagyobb a súlya mint én vagyok. Nem is mentem még vele csak pár alkalommal. 1 hónapja sincs nálunk ez a Honda.. Törtem a fejem, hogy mit tegyek, mi legyen a válasz. Szerettem volna is meg nem is. Aztán anya bejött és oda adta a telefont, hogy hívjam fel apát a válasszal. Igen, elindulok, mondtam apának. huuu kimondtam a választ. Így aztán vasárnap reggel Nyáregyházára mentünk, hogy elinduljak a 85-ösök között.

A depóban egy nyugodt kis sarokban sikerült megállnunk. A Honda Ts Integrál elkerített részén belül. Tarsoly Zsolt, már Nyársapáton is szívesen látott ott engem és ezt nagyon kedvesen el is mondta. Jól esett. Kiértünk, lepakoltunk, gépátvétel és már indulhattam is a szabadedzésre. Izgultam. Nagyon izgultam és csak most tudatosult bennem, hogy teljesen magamra vagyok utalva. Anya és apa már nem segíthetnek nekem.  Utolsónak mentem fel a pályára és nagyon örülök neki, hogy voltam már itt edzeni. Jó volt, hogy tudtam mégis mire számíthatok, milyenek az ugratok és ezek most nagyon jól jöttek. 10 perc volt a szabadedzés és nekem csak egy percnek tűnt. Hamar vége lett és egy jó óra pihenő után már indulhattam megint a pályára, most az időmérőre. A szüleim csak annyit kértek tőlem, legyek nagyon óvatos. Jöjjek inkább le 2-3 kör után, nem az idő a lényeg, de én végig szerettem volna csinálni azt amit a nagyok. Nagyon igyekeztem. Nagyon el is fáradtam a végére. 19-en neveztünk ebben a kategóriában  és nekem a 18. lett a rajtelőkészitőben a helyem.

Befeküdtem a lakókocsiba és csak el voltam a gondolataimmal. Ez nehéz menet lesz. Voltak a nagyok közül akik szabályosan a fejem felett ugrattak el.

Eljött az idő, készülődni kellett az első futamra. Anyával szigorúan átbeszéltük a zászlók fogalmát. Sárga zászlónál légy nagyon óvatos, ha lengetik előzni sem szabad és a kék, le fognak előzni, ott van már a fenekedben a gyorsabb. Remegtek a térdeim mire a rajtelőkészítőbe értem. Egyedül kell majd beállnom a rajtgéphez és most ez iszonyuan nehéz volt. Akárcsak a motorom.

Felvezető körrel kezdtünk és már itt is volt aki nem figyelt a lengetett sárga zászlóra és előzött. Na sebaj, gondoltam az a lényeg, hogy én betartsam a szabályt. Nehéz volt beállnom egyedül a rajtgép mögé és végig fognom kellett a kuplungot, nem tudtam berakni üresbe a motort. Lecsapódott a rajtgép és megindultunk. "Csak szépen menj végig" hangzottak anya szavai a fülemben. Nem tudom hanyadik kört mentem már mikor kezdtem fáradni és hopp, vége is lett a futamnak. Megláttam a kockás zászlót és örültem, hogy végre beértem. Pont időben.

Hamar eljött a második futam és a lábaim már megint kezdték. Remegtek. Mondtam is anyának, hogy hát eléggé remegnek a lábaim. Megnyugtatott, hogy ezzel semmi baj nincs. Szabad egy kicsit félnem, ez természetes és el fog mulni ahogy elindul a verseny. Lecsapódott a rajtgép és én már az első körben elfáradtam. Ólom lábakon ment az idő és úgy éreztem örök életemben csak itt fogok keringeni. Láttam ahogy valakik elesnek, a kék zászlót, ahogy repülnek el mellettem. Azt hittem leszakad a karom és hogy ennek a futamnak soha nem lesz vége. Iszonyúan elfáradtam és nagyon örültem mikor végre megláttam a kockás zászlól. Mégsem felejtették el leinteni a futamot. Végre vége.

A saját korosztályomban a VI. lettem.